Szoktam sütni-főzni, de az a helyzet, hogy muffint még sosem csináltam. A minap vettem egy muffin sütőformát, mert arra gondoltam, hogy a megfelelő recept megtalálása után szuper jó tízórait vagy uzsonnát tudok csinálni, hogy legyen egy kis változatosság a kisétkezéseimben. 

Aztán nem találtam, hanem kitaláltam a receptet és a végeredmény nem is lett rossz!

Hozzávalók:

• 125 g teljes kiőrlésű liszt
• 5 dkg vaj
• 1 tojás
• 1 pohár natúr joghurt
• 4 púpos evőkanál eritrit
• 4 evőkanál kókuszreszelék
• 30 g zabpehely
• 1-2 teáskanál vaníliaaroma
• fél csomag sütőpor
• 1 marék durvára vágott mandula

Először robotgéppel elkevertem a tojást, joghurtot, puha vajat, vaníliaaromát és eritritet. Ehhez a keverékhez adtam hozzá a szárazanyagokat és jó alaposan kikevertem. A kis papírokba annyi tésztát adagoltam, hogy ne legyen teljesen tele, mert megemelkedik sütés közben. 200 fokon kb. 30 percig sütöttem.

Így lett 11 muffinom, egy darabban 11 g CH van, tehát ha nagylelkűek vagyunk és nem akadunk ki a plusz 2 grammon, akkor ehetünk belőle kettőt uzsira vagy tízóraira.

Az ilyen egyszerű receptek a legjobb barátaim és még mosogatni sem kell sokat: egy edény, amiben mindent kikevertem és slussz.

Ami igazán izgatja a fantáziámat, az a mindenféle sós muffin, úgyhogy azzal is tervezem a kísérletezést!

Egy saját fejlesztésű receptet szeretnék megosztani a nagyérdeművel. Névvel eddig nem illettem, nevezzük most el Keleties ratatouille-nak!

Az alapreceptre egyik hosszabbra nyúlt internetes barangolásom alkalmával találtam rá, egy fantasztikus csaj blogján, akinek a történetét és blogját melegen ajánlom, mert rendkívüli (A girl called Jack). Ebből fejlesztettem tovább a saját verziómat, ami immáron IR-kompatibilis!

Mivel az evés központi szerepet tölt be az életemben, ezért igen fontos számomra, hogy ne érezzem azt, hogy diétáznom kell és hogy meg van szabva, hogy mit ehetek. Ez egy tipikusan olyan étel, aminek nincs "diéta szaga", így néha megfeledkezhetek a kényszerzubbonyról, amiben élek :) Az ízvilága pedig olyan intenzív és karakteres, hogy hosszú pillanatokra feledtetni tudja velünk a három hete tartó full depressziós, esős, nyomott szürkeséget.

Az én Keleties ratatouille-omból egytálételt varázsoltam, hogy a kellő szénhidrát is benne legyen. Árpagyöngyöt használtam, de ugyanúgy finom bulgurral vagy barnarizzsel, szénhidráttartalmuk nagyjából azonos.

Lássuk a receptet!

Hozzávalók

• olívaoljaj
• 1 közepes padlizsán
• 2 kisebb cukkini
• 1 db 400 grammos darabolt paradicsom
• 1 fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• fűszerek: chili pehely, kurkuma, őrölt kömény, só, pirospaprika
• 150 gramm árpagyöngy
• feta vagy feta-jellegű sajt

Azt előre leszögezem, hogy nálam minden érzésre megy, főzésnél nem dolgozom mértékegységekkel, csak ahogy jön (a szénhidrátszámításnál azonban természetesen rigorózusan járok el!).

Az árpagyöngyre egész éjszakás áztatást írnak, én forrásban levő vízben szoktam csak áztatni pár órát, mielőtt megfőzöm, így a főzési idő kb. 15 perc lesz. Az olívaolajon picit megpárolom a felszeletelt hagymát, majd rádobom a zúzott fokhagymát. Nagyjából két perc múlva a felsorolt fűszerek következnek, majd pár percig alacsony lángon izzasztom a cuccot, hogy az ízek szépen előbújjanak. Aztán rádobom a felkockázott cukkinit és padlizsánt, jól összeforgatom az olajos fűszeres keverékkel és 10 percig fedő alatt párolom. Ezután következik a konzervparadicsom, jól elkeverem és közepes lángon 15-20 percig főzöm, közben néha kavarok rajta egyet. Ez alatt az idő alatt az árpagyöngy pont megfőtt. Össze is keverhetem de külön is lehet hagyni (ha nem akarjuk, hogy az összes levét magába szívja a gersli), forrón tálalom, a tetejére feta sajt darabokat tördelek.

Íme a végeredmény:

Nekem egy adag nagyjából 40 gramm CH-ra jött ki, mivel a gerslit leszámítva nem számolunk semmit.

Én sosem spórolok a fűszerekkel, most sem volt másként, úgyhogy azt hiszem pár liter extra folyadékot el kell fogyasztanom lefekvés előtt.

Remélem sikert arat! Kezd visszajönni a főzési kedvem, így lehet, hogy a következő recept egy jó muffin lesz.

Folyt. köv.

Az inzulinrezisztenseknek előírt diéta két legfontosabb alappillére, hogy a cukor (méz is) és a fehér liszt tiltólistás. Az elmúlt pár évben nem voltam kifejezetten édesszájú, de mióta NEM SZABAD illetve TILOS, azóta ajtóstul rontok a cukrászdákba (az meg persze totál Murphy, hogy most találtam egy olyan cukrászdát, amihez foghatót évek óta nem....). Érdekes módon nem minden édességre irányul a csillapíthatatlan zabálási vágy, csak a krémesekre, tortákra. A kekszek meg csokik, illetve boltban kapható kész édességek nem érdekelnek.

Ebben az állapotban a diétám sikeressége kizárt, ezért is jött pont a legjobbkor, hogy egyik barátnőm elhívott egy ilyen "egészséges" sütikészítő tanfolyamra, amire nagyon lelkesen mentem vele. Azért mielőtt elkezdődött, megfordult a fejemben, hogy minek fizetek ki egy csomó pénzt a sütőtanfolyamra, hisz tudok sütni, az meg nem olyan nagy tudomány, hogy a fehérliszt meg a cukor helyett mást használjunk, de végül hasznosnak bizonyult.

3 óra állt rendelkezésre, 5 résztvevő volt és mindenki megsütött egy tortát/sütit. Az esemény egy elég picike és hiányosan felszerelt helyen volt, de nem volt vészes. A receptek egy részét a tulaj találta ki, a többi pedig korábbi receptek módosításával lett IR-kompatibilis. A sütikészítés folyamatát lerövidítették a hiper-szuper konyhagépek, amik épp, hogy beszélni nem beszéltek. Ennek kapcsán jött a felismerés, hogy ha ilyen jellegű sütemények készítésére adom a fejem, akkor muszáj beszereznem egy olyan pengés-mindentfelaprítósésösszekeverős csodát, amit Jamie is előszeretettel használ a műsoraiban, ugyanis ezekkel egyrészt rengeteg időt és mososgatást spórolhatunk, másrészt lehet a zabból zabliszet, mandulából mandulalisztet, stb. készíteni, ami sokkal olcsóbb, mintha boltban vesszük meg készen ezeket. A költségek emlegetése miatt muszáj vagyok egy kis kitérőt tenni. A kezelés megkezdése előtt el kellett mennem dietetikushoz. A beszélgetésünk egyik számomra legkedvesebb mozzanata az volt, mikor mondta, hogy tök könnyű és nagyon egyszerű ám ez a diéta, mert amikor sütit készítünk, cukor helyett mehet bele az eritrit, meg liszt helyett a mandulaliszt. Én bátorkodtam megjegyezni, hogy persze, ezt értem én, csak így a költségeink kb. megtízszereződnek, van-e esetleg egyéb alternatíva? Erre a válasz: eldönthetem, hogy most fizetek tízszer annyit, vagy tíz év múlva költhetem a pénzem inzulinra. Na az ilyen és ehhez hasonló hozzáállás és megjegyzések miatt akadtam ki már többször is...

Visszatérve a sütős tanfolyamra: izgis és egyszerű recepteket készítettünk. Igazából semmi különösebb fortélya nincs az egyes hozzávalók behelyettesítésének, maximum annyi, hogy a tészták textúrája enyhén módosulhat, ennek folyományaként a sütési idő is változhat.

Én arra számítottam, hogy a különböző lisztek és édesítők használata miatt az ízek mások lesznek és nem lesz "igazi" a süti, de abban a nagyon kellemes meglepetésben kellett részesülnöm, hogy bizony semmi csalódás nem ért, sem engem, sem a felettébb édesszájú barátomat, aki örömmel és  igen gyors tempóban fogyasztotta a hazavitt tortákat és ez azért kicsit lelket öntött belém a diéta viszontagságai közepette.

Feltett szándékom az ott beszerzett receptek közül néhányat otthon is elkészíteni, a blogon pedig képpel illusztráltan megjelentetni :)

Ez év szeptemberében derült ki, hogy PCOS - inzulinrezisztens vagyok. Azelőtt soha nem hallottam erről a problémáról (direkt nem használom a betegség szót, erről majd később), azóta viszont annál többet.

A dologról csak nagyon röviden annyit, hogy az inzulinrezisztenciát a cukorbetegség "előszobája"-ként szokták emlegetni, egy szénhidrát-anyagcsere probléma, mely következtében az inzulinra nem megfelelően reagál a szervezetünk. Ha nem kezeljük, akkor nagy valószínűséggel előbb-utóbb cukorbetegség és egyéb komoly betegségek alakulhatnak ki (szív-és érrendszeri betegségek, magasvérnyomás, stb.). A PCOS az IR egyik leggyakoribb velejárója, annyit tesz, hogy Policisztás Ovárium Szindróma, mely a meddőség egyik legfőbb oka napjainkban. A helyes kezeléssel elméletileg idővel orvosolható.

Minderre egy erre specializálódott egészségügyi intézményben derült fény, ahol endokrinológus és dietetikus is foglalkozott velem, hogy elindítsanak a helyes kezelés útján (több-kevesebb sikerrel, de erről is később). 

A kezelésnek 3 ill. 4 pillére van: gyógyszer, helyes táplálkozás, rendszeres sport és egy lelki pillér. A legnehezebb az egészben, hogy ez egy teljes életmódváltást jelent, tehát nem diéta egy hónapig, vagy egy évig, ami teljesen rendben lenne, hanem FOREVÖR.

Eddig is egészségesen éltem, de az evés, ivás, főzősműsorok a mindenem, iszonyú étvággyal rendelkezem, tehát sokat eszem és sokat iszom. Vagyis sokat ettem és sokat ittam, eddig. A tiltásokat viszont meglehetősen nehezen bírom, itt pedig abból van rendesen.

Ezt az állapotot elfogadnom egyelőre nem sikerült. Főleg a lelki ellenállás az, ami hátráltat. Sokat olvastam, keresgéltem, de a nekem testhez álló segítséget sehol nem kaptam meg. Vagy elbagatellizálják, vagy túlreagálják, vagy csakrákkal és spirituális hókuszpókuszokkal jönnek, amitől sikítok, vagy közlik velem, hogy nem kell itt hisztizni, egyszerű ez, csak meg kell szokni és pont.

Úgyhogy 3 hónap szenvedés után úgy döntöttem, hogy blogolni fogok, amit azelőtt még sosem csináltam, de hátha ez segíteni fog a felgyülemlett feszültség levezetésében, illetve mivel rengeteg az érintett, remélhetőleg másnak is érdekes lesz, aki hasonló cipőben jár.

Szeretném a dolog minél több aspektusát nagyító alá venni: recepteket próbálgatni, tapasztalatokat megírni, utána járni, hogy külföldön miként viszonyulnak az IR-hez és még sokminden mást.